Az Élet és Irodalom kritikai
beszélgetéssorozatának első 50 darabját e-könyvben jelentette meg az Írók
Boltja. Ebből az alkalomból beszélgettünk a hetilapos kvartettek moderátorával,
Károlyi Csaba szerkesztővel a magyar irodalom legújabb aranykoráról, a krimiknek
tett engedményekről, az olvasóközönség pénztelenségéről és arról, hogy tudnak-e
bármit a kritikusok, amit az olvasók nem.
– Tulajdonképpen mi a kortárs magyar szépirodalom?
A krimik, romantikus szerelmes regények, akció- és fantasykönyvek beletartoznak?
– A
beszélgetésekhez választott művek alapjául az ÉS általam szerkesztett
könyvkritikai rovata volt a minta. Magasirodalommal foglalkoztunk, ezen belül
jellemzően szépprózával. Azt tapasztaltuk, hogy egy széles hömpölygésű
regényről könnyebb négy embernek egy órán keresztül beszélgetnie, mint egy
verseskötetről. De az említett műfajú könyveknek tettünk engedményeket,
beszéltünk Baráth Katalin, Kondor Vilmos krimijéről és Kepes András
Tövispusztájáról is, ez afféle határeset, ilyenkor arra is érdemes kitérni,
hová tartozik voltaképpen egy ilyen munka. Ezeket a szövegeket a saját műfajuk
szabályaihoz-lehetőségeihez, magyar hagyományához érdemes mérni, hogy ezekből
mit tudnak kihozni. Van úgy nemegyszer, hogy meg vagyunk velük elégedve. Fejős
Éva egyik könyve kapcsán megírtam az ÉS-ben, hogy szerintem igazi profi abban,
amit csinál.
 |
| Károlyi Csaba, az ÉS rovatvezetője |
– Egy éve Tamás Gáspár Miklós azt mondta, hogy a
magyar prózairodalom két nagy nemzedéke, Bodor Ádám, Esterházy, Kertész,
Krasznahorkai, Nádas, Tar Sándor után nem jöttek létre hasonlóan fajsúlyos
életművek. Ön mit tapasztal?
–
Nincsen semmilyen színvonalesés, nem romlik a magyar irodalom, csak változik,
tucatnyi nevet mondhatnék megerősítésül Tóth Krisztinától, Szvoren Edinától, Darvasi
Lászlótól és Térey Jánostól kezdve Tompa Andreáig, Grecsó Krisztiánig és
Péterfy Gergelyig. A fiatal és a középnemzedék írói közül is lesznek, akiket
kicsit később úgy fogunk majd látni, mint ma már Esterházyékat. Érdemes
olvasni, a magyar irodalom továbbra is virágkorát éli, nemrég a német irodalom
fiatal sztárja, Daniel Kehlmann menesztette a mennybe Dragomán Györgyöt. A
fiatal költők közül most épp Áfra János és Krusovszky Dénes a kedvencem. A
költészetünk is nagyszerű.
– Akkor miért nem olvassák? Miért számít a
magyar könyvpiacon pár ezer eladott példány már komoly sikernek?
– Mert a potenciális olvasóknak nincs pénzük.
Az egyetemisták, értelmiségiek nem tudnak könyvet venni, más érdeklődők sem, gondolja
meg, egy kezdő orvosi, ápolói fizetésből, nem beszélve magukról a
könyvtárosokról, a tanárokról. De ha az ÉS-kvartettben beszélgetünk egy
könyvről, bizonyos helyeken néhány hétig megnő rá kicsit a kereslet.
– Bárki nyilvánosan elmondhatja egy blogon,
tetszik-e neki valamelyik könyv vagy nem. Van jövőjük a szakmai
beszélgetéseknek?
– Van. Nyilván nem arról van szó, hogy a
képzett irodalomkritikusnak eleve igaza van a nem irodalmár olvasóval szemben,
mindenkinek egy szavazata van, de az irodalmár képes lehet bemutatni a mű
kapcsolódási pontjait, felépítését, belső logikáját, többet megértetni belőle,
felhívni a figyelmet máskülönben esetleg elsikkadó vonásokra is. Érdemes lehet
ránk figyelni még mindig.
– Számos kritikai beszélgetéssorozat futott
Budapesten az utóbbi években, de az ÉS-kvartett tűnt a legnépszerűbbnek. Mitől?
– Igen, mindig elég sokan néznek bennünket,
olyan könyveket választunk, amelyek már két-három hónapja a piacon vannak.
Szóval, aki akarta, már benyomást szerezhetett róluk. Ha Esterházyról vagy
Spiróról beszélünk, persze többen vannak, mint ha pályakezdőkről. Furcsa módon
az, hogy a beszélgetés később megjelenik az ÉS-ben szerkesztve és még a
YouTube-ra is felkerül, inkább vonz bizonyos embereket, mert, mint némely
lelkes irodalombarátok mondják, az újságban olvasva visszajön az élmény. A
helyszín, az Írók Boltja és az ÉS törzsközönsége alkotja a magot.
Károlyi Csabáról: Kritikus, szerkesztő, az Élet és Irodalom kritikai rovatának vezetője 1996-tól,
1989-től tíz éven át a rendszerváltás legsikeresebb folyóiratának, a Nappali
Háznak a szerkesztője, a 90-es évek közepén a József Attila Kör nevű fiatal
írószervezet elnöke. Az ELTE esztétika tanszékén tanít kritika-írást 1997 óta.
50 írás 28 szemmel
Bő tucat kritikus beszélget az Élet és Irodalom
kritikai rovatvezetőjével, Károlyi Csabával az ÉS-kvartett 2009–2015 – Károlyi
Csaba ötven irodalomkritikai beszélgetése című e-könyvben a magyar irodalom
lassan félmúlttá váló és épp aktuális mindennapjairól.
Amikor a megjelenés napja, hete elmúlik, a
kritika a többi újságcikkel együtt is elmúlik, amikor újra megjelenik egy
könyvben, már irodalomtörténeti adalék. Ez a gyűjtemény azonban nem egy, hanem
13+1 nagyon különböző kritikus észjárását, vonzalmait és kételyeit, valamint
lelkesedését őrzi, félig szinte jelenként, félig már múltként az utóbbi
mozgalmas évekből, több közelmúlt-irodalom történetének töredékeit.
És jól tudjuk, hogy valójában semmi sem olyan
izgalmas, mint éppen a tegnapi újság, közelség és távolság között félúton,
hiszen a tárgyalt szerzők nagy többsége szerencsére még alkothat, és a
kritikusok sem hagyják abba. Az ÉS-kvartettek is folytatódnak.
Forrás: http://nol.hu/kultura/mindenkinek-egy-szavazata-van-1586375
