A
napokban megjelent egy cikk arról, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének
érsekújvári területi választmánya és társszervezők szakmai napokat tartottak,
melyen a gyerekek olvasási szokása volt a téma. Említésre méltó kérdés. Az
előadások egyikén szóba jött a Dobj el mindent, és olvass! program. Őszintén
bevallom sose hallottam még erről a programról, de tovább olvastam a cikket,
hátha rájövök.
A cikk szerint e program lényege, hogy „a magyar órákon egy
megadott jelre a tanulók előveszik a regényüket, és tíz-tizenöt percig olvasnak
belőle. A gyerekek megtanulják, hogy az olvasás kikapcsolódás, másrészt
észreveszik, hogy az irodalom nem valami ósdi, értelmezhetetlen dolog”. Ennek
egy részével egyetértek, miszerint az irodalom nem egy ócska, elavult
időtöltés, azonban szerintem nem ezzel tanulják meg a gyerekek, hogy az olvasás
kikapcsolódás. Hiszen a kikapcsolódás az a tevékenység, melyet szívesen,
kedvvel csinálsz szabadidődben. Nem pedig egy megadott jelre az órán elő kell
venned a könyvet és ha kell, ha nem, olvass tíz-tizenöt percig. Ha köteleznek
valamire téged, abból nehezen alakulhat ki az a tevékenység, ami esetleg hobbivá,
örömteli időtöltéssé válhat, de hát meglátjuk mi alakul majd ki a gyermekekben …
Mégis úgy vélem egy játékos vagy kreatív program keretében (mint például a Könyvfészek
című program, melyet korábbi posztunkban már említettünk) talán nagyobb
hatékonyságot mutat majd.
De félreérthettem
valamit a Dobj el mindent, és olvass! programmal kapcsolatban? Nektek mi a
véleményetek erről?
Forrás: http://ujszo.com/online/regio/2016/05/23/a-gyerekek-olvasasi-szokasa-volt-a-tema
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése